2017. június 6.

mondatok, amiknek amúgy semmi haszna nincs és még meg is fogok őrülni az összestől


  • ne csüggedj
  • tarts ki
  • csak akarni kell
  • ne gondolj rá
  • ne gondolj rá, mert akkor bevonzod
  • vizionáld 
  • ne aggódj
  • ne keseredj el
  • ne szorongj
  • maradj vidám
  • csak bebeszéled magadnak
  • nézd a jó oldalát
  • valahol el kell kezdeni
  • velem is...
  • nekem is...
  • tőlem is...
  • engem is...
  • maradj nyugodt
  • ne idegeskedj
  • de mit aggódsz
  • legyél laza
  • ne foglalkozz vele
semmi meglepő, csak mostanában nagyon nagyon sokat hallom ezeket álláskeresés és hasonló komoly problémák kapcsán, és az az érzésem, hogy ezeket senki nem mondaná magának, ha a saját életéről lenne szó. vagy mondaná de nem hinné el, és amúgy tök mindegy, mert ötvenedszerre már csak iszonyú idegesítő és egy kupac cinizmus mind.


2017. május 30.

olyan éles, hogy elvágja az arcodat

ez egy irtó idegesítő mondat, amit mindig a fotós tanfolyamon mondott az egyik tanár, amikor valakinek különösen éles makrót sikerült csinálnia (vagy jól photoshopolta).*
na, de most a joy kuponnal minden megváltozott! majdnem. vettem ugyanis egy full frame-hez való nagylátószögű objektívet, hát, szerintem ez tök jó. a fénybeállítást nem annyira sikerült eltalálnom, de akkor is tetszik, majd még gyakorlom. (ezeket semmivel nem kezeltem)



másrészt meg, nem tudom, lehet hogy olyan műanyag a színe? nem tudom, nem értem.

és azt hogy kell csinálni, hogy amikor rákattintok, akkor az eredeti gigaméretű kép ugorjon fel? tudja esetleg valaki?

Ja és az is volt, hogy hétvégén a szüleimnek és a nagynénémnek Velencén volt dolguk, úgyhogy elmentem én is velük, és mindenféle fotókat csináltam miközben össze-vissza kocsikáztunk, meg ettünk gigantikus rántott húsokat, és tök jó volt. Csak hát egyrészt rám jött valami wonderlust, hogy nekem most utaznom kell valahova (pedig csak 40 percet vonatoztam), és az is, hogy én víz mellett akarok lakni. Ez a kis Velencei-tó olyan kicsi, és talán azt hiszem koszli is, de úgy irigyeltem azokat az embereket akik ott laknak és bármikor odabiciklizhetnek a partjára. Jó, a 40 perces vonatozást nem irigylem, de valamit valamiért, gondolom. (És költözhetnék mondjuk a Bodeni-tó partjára is, az úgy se rossz hely.)



*én

2017. május 23.

be kell valljam

minél tovább keresek állást, annál kevésbé akarok dolgozni.*



*erre két megoldást látok jelenleg: nyitok egy kávézót/hentest/mit tudom én mit, vagy tényleg jelentkezem doktorálni.

2017. május 19.

most egy kicsit cinikus leszek

vakarhatod a fejed Jancsi

Már megint mi történik itt? Ez lesz a szálljatok ki a méhemből mozgalom második epizódja? Ennyi gyereket akar a kormány? Én is annyi mindent akarok kisapám, egyenlő bánásmódot, meg jó fizetést (amiből felnevelem a gyerekem) meg csokit is, nem csak nőnapon.

Másrészt meg, mindenki hülyének néz, hogy minek jöttem vissza Magyarországra. nem valami olyan helyzetet kéne teremteni, hogy a már élő emberek ne akarjanak elmenni? 

Harmadrészt pár, pár hete olvastam ezt a You can't touch my hair című könyvet, csomó érdekes gondolat van benne a rasszizmusról meg a nőiségről amikkel én még nem olyan sokat találkoztam, és egyre csak azon gondolkodom, hogy magyarra miért nincsenek lefordítva az ilyen könyvek? Se a Girlboss, se a Yes, please, és főleg nem a Lean in (jó, ezutóbbit nem olvastam végig még, de ez a legintelligensebb meg elméletibb)*, van ehelyett ez a borzasztó Fogadd el magad, ami olyan gügyögő stílusban próbálja rávenni az olvasót, hogy fogadja el magát, mintha az összes olvasóról feltételezné, hogy teljesen buta, az önbizalomhiány természetes, és mintha csöpögne az egész könyvből csöpögne, hogy a magyarság egy kishitű nemzet, nincs mit tenni. 
Szóval nem tudom, lehet hogy csak véletlen, de nem vagyok benne egész biztos.**

*amúgy tudom, hogy van még egy csomó hasonló könyv,  de ezek mintha mindenhol ott lennének
**bezzek az összes Danielle Steel meg Marian Keyes olvasható magyarul


2017. május 15.

szomorú vagyok és gyarló is

Ma békésen álltam a lámpánál a Móriczon, amikor jön szembe két lány, és pont mikor mellettem mentek el, az egyik oda visított a másiknak hogy nézd már, milyen öregasszonyos már az a virágos szoknyája. De az a szoknya olyan szép! Meg kedves! Kicsi kék és sárga virágok vannak rajta, és 300 Ft volt, de pont jó.
Meg amúgy ki mond ilyet másokra hangosan az utcán? Meg így egyáltalán? És amúgy tudom tudom, ezeken a lányokon ilyen iszonyú feszülős és döbbenetesen rövid sztreccsruha volt, amihez túl kövérek voltak és összességében olyan ízléstelenek (ie. mindezt valami deszkás cipővel, a többire már nem emlékszem), hogy féltem odanézni de akkor is. Nekem eszembe se jutott odamondani, hogy hé, prosti, vagy hasonló. (meg amúgy is, kinek jut? és minek?)

 Csak szóval két napja amúgy is iszonyú rossz kedvem volt, az a fajta rossz kedv, amikor nem akarok semmit, csak aludni, és akkor jön ez a két ribi lány, és ilyeneket mondanak, hogy még azt is elfelejtem, hogy a szép fehér adidas cipőm van rajtam ami amúgy tök raj.* Meg hogy én ügyes vagyok, okos meg stílusos.
Már iszonyú közel álltam a síráshoz, meg aztán bementem a spárba, és az összes kifli olyan kemény volt, hogy szörnyű, meg beállt mögém egy olyan büdös szájú férfi a sorba, hogy teljesen rosszul lettem. Majd azzal fejezem be a panaszáradatot, hogy végül egy csomó ideig kerestem egy kétszázast a táskám alján, hogy a bolt bejárata előtt ülő hajléktalan tolókocsis nőnek adjam, de annyira sokan voltak körülötte, hogy nem mertem oda menni, és hát ha őszinte akarok lenni, legalább részben azért adtam volna, hogy legyen indokom megsimogatni a macskáját, de még ez se adatott meg.
nyaúú aúú.







*még én is remélem, hogy csak irónikusan használok ilyen szavakat

2017. május 12.

SKILLS

továbbá van ez az idegesítő "skills" szekció az önéletrajzomban ahova kb semmit nem tudok berakni a nyelvtudásomon meg az spss-en kívül, szóval a dolgok amiket még a további felnőttéletemben meg akarok tanulni (nagyjából fontossági sorrendben, de azért nem annyira)


  • az spss-t még jobban, meg az RStudiot is (vagy egyáltalán olyan szintre jutni, hogy ne verjen ki a víz attól a szótól, hogy syntax ablak)
  • franciául (ez tök hasznos lenne az antropológiához) (tudnék eredeti nyelven Bourdieu-t olvasni! mondjuk nem mintha akarnék)
  • esetleg hollandul, mert az olyan vicces
  • varrni
  • sajtot csinálni
  • szappant csinálni
  • hímezni, kötni, horgolni (ezek nagyon fontosak)
  • németül még jobban (már így is elég jól tudok, de mindig van feljebb, továbbá szlengkifejezéseket meg könyveket is akarok tudni játszi könnyedséggel olvasni (most vettem egy Bánk Zsuzsa könyvet a bolhapiacon, aaaaannyira lírai az a nő, hogy megőrülök, olvassa mindenki)
  • tortát sütni, spontán tudni süteményt sütni, és pogácsát(!!)
  • fail-safe kajareceptekből párat megtanulni
  • úgy egyáltalán, megtanulni jól főzni
  • tűzzománcozni (kiskoromban csináltam egy kis ideig, sose értettem, miért nem foglalkoztam ezzel többet)
  • HDR képet csinálni
  • videót szerkeszteni, vagy egyáltalán tudni, hogy kell csinálni egy videót
  • megtanulni írni (vagy egyáltalán írni valamit, továbbá megtanulni ilyen esszé-stílusú dolgokat írni, amiket mostanában szeretek olvasni, mondjuk ehhez élményeket kéne szereznem, hogy legyen miről írnom)
  • ékszert csinálni fémből (vagy bármit csinálni fémből), ez csak mostanában jutott eszembe, mert ott voltam a Mammutnál és ott van egy ötvös, meg láttam egy interjút Candice Neistat-tal (akinek amúgy nem is igazán tetszenek az ékszerei, de mindegy)
  • továbbá mindenféle dolgokat megtanulni a modern technológiáról (most nem is jut eszembe semmi, ez baj)
  • további dolgok se jutnak eszembe, de úgyis kb 90 leszek, mire ezt mind kipróbálom
  • de amúgy láttam egy cipő készítő workshopot az interneten, az is érdekel.
Update: ja, eszembe jutott még egy nagyon fontos dolog, photoshopolni (!!!) meg HTML kódolni, azt még tudnám is használni biztos.

most mondja bárki, hogy nem vagyok telhetetlen.

2017. május 10.

who runs the world

ez az álláskeresés olyan borzasztó. az önéletrajzom dögunalmas, az önéletrajzomat szerkeszteni dögunalmas. elriasztanak az álláshirdetések, ahol külön kiemelik, hogy fényképpel.

életemben nem éreztem magam ennyire semmirekellőnek, semmirevalónak, nem értek semmihez, nem tudok semmit, a többi ember sokkal okosabb, 20 oldalas önéletrajzuk linkedin profiljuk van, menten sírva fakadok. mondjuk én 26 vagyok, és még mindig marhára nem tudom mit  csinálok.

ja, és hogyaszongya, van vagy öt releváns álláshirdetés, meg tegnap felmentem a civiljob.hu-ra, most már tuti, hogy közellenség lettem.

továbbá ezek:


Kancellárt ide


amúgy akkor most ki maradt a Corvinuson?

2017. április 26.

szolidaritás

Szóval csak azt nem értem, hogy amikor valaki beledob a kukába kb 10 zsömlét egy zacskóban, akkor miért dobja bele a kukába? Miért nem teszi mellé, hogy a hajléktalannak ne kelljen könyvékig a kukába nyúlnia?

2017. április 22.

meg egy dolog, amit betiltanék

a dolgok horoszkóppal való racionalizálása. (meg úgy egyáltalán, a horoszkóp azon túl, hogy 3 sor a rejtvényújság hátulján.)

a kedvenceim:
narancssárga lesz a nappalink meg ilyen mediterrán, tudod, a bikák az ilyen földszíneket szeretik

igen, az a barátnőm is skorpió pont mint te, biztos jól kijöttök majd! 

az anyukám szerint nagyon rossz benyomást kelt, hogy skorpió vagy, és elég aggasztó, a skorpiók túl határozottak. 


2017. április 20.

ez csak egy ruha

nincs igazán véleményem az esküvőkről, meg nem is  képzeltem el soha, hogy milyen lenne az enyém, de tavaly pl. az egyik barátnőm 260ezret költött az esküvői ruhájára. what the what!!! amúgy gyönyörű ruha volt, de hogy annyival gyönyörűbb-e, hogy az megérjen 260 ezret, hát, nem tudom, ugyanakkor ki vagyok én, hogy ezt megítéljem.
amúgy ha most akarnék házasodni, szerintem ezt venném fel, csak 18ezer a hm-ből, meg véletlen egészen hasonlít arra, amilyennek a jövendőbeli esküvői ruhám képzelem.(rakott szoknya, csipke) csak mondjuk béna, hogy az alsószoknya csak térdig ér, de ez biztos orvosolható.

amúgy lehet, hogy csak azért böki a csőröm a 260ezres ruha, mert a vacsora nem volt valami szuper*, mit tudom én. 



*standard éttermi menzakaja, pörkölt-rántott sajt-töltött hús triumvirátus

2017. április 16.

egyszerű dolgokról

Sajnos megnéztem ezt a videót, nem kellett volna.*  Mindenki nyugodjon meg, most nem erről a borzalomról fogok beszélni, meg nem is a feminizmusról, hanem csak ilyen egyszerű dolgokról, mint bókolás meg véleménynyilvánítás.

Szóval hogy bókolás. Jó, nem is bókolás, hanem egyáltalán, véleménynyilvánítás, mondjuk a testemről.  A közelmúltban azt mondta nekem egy fiú, hogy nem tökéletes a testem, de neki nagyon tetszik. (igazából egy konkrét testrészt nevezett meg, de ez most mindegy is, meg lehet hogy nem is azt mondta, hogy "tetszik" hanem valami mást, nem emlékszem) Na, és szerintem ez sértő. Az ilyen félbók-félsértések szerintem borzasztó tiszteletlenek bármilyen helyzetben, de főleg olyasvalakitől akivel az ember intim helyzetekbe kerül, meg látjuk egymást meztelenül és hasonlók.  
Mármint én tudom, hogy nem vagyok tökéletes, csak nem akarom hallani, hangosan kimondva sokkal rosszabb. És amúgy is, a szerelem, vagy akármilyen romantikus kapcsolat nem arról szól, hogy tökéletesnek látjuk egymást,vagy legalábbis reméljük, hogy a másik nem veszi észre a tökéletlenségeinket? Vagy egyenesen szupernek találja őket? Én nem akarom tudni, hogy a másik átlát a szitán, és tudja, hogy kicsi a mellem és narancsbőröm van. Nem akarom tudni, hogy tudja, hogy sokszor nagyon lassan csinálom a dolgokat, hogy a hajam nem mindig jó. Persze, hogy nem mindig jó a hajam. Valahogy olyan tárgyiasítónak érzem az egészet, hogy egy nő összes testrészét vmi kommentárral kell illetni, valamit mindig mondani kell, mintha az lenne a nőiségem megtestesítése, hogy szép a mellem. 
Persze fogalmam sincs, hogy mások hogy gondolkodnak, de nekem soha eszembe se jutott megmondani a teológusnak hogy ja amúgy egy kicsit talán vékony vagy (amúgy volt egy idő, amikor iszonyú vékony volt) mert még ennek ellenére is vonzónak találtam, ő mégis valahogy egyébként abszolút tárgyilagosan megjegyezte, hogy én se vagyok vékony, de mégis olyan kifinomult vagyok és vonzó. Wtf? Ez most szövegkörnyezetből kiragadva azt hiszem, nem is olyan rossz, de akkor teljesen kiakadtam rajta, vmi kövér, és egyébként ténlyeg kb 150 kilós lányról volt szó, akivel az egyik haverja véletlen randizott az interneten. Véletlen!! 

Egyébként ehhez kapcsolódó kellemes kis vicces anekdota (nem) hogy egy csomó ideig azt hittem, hogy az összes fiú akinek tetszettem, vagy érdeklődött irántam biztos teljesen hülye és/vagy ízlésficamos, vagy ez az egész csak tévedés lehet. Vagy ha nem, akkor tuti, hogy a fiú a béna, nekem csak ez jut, és én bénákkal nem kezdek. 

A másik meg, ez az egyet nem értés dolog, és a hisztizés. Miért midnig a nőkre mondják, hogy hisztiznek? Az exfiúmmal valamin nagyon összevesztünk nem sokkal azelőtt, hogy elmentem volna Berlinbe a szakmai gyakorlatra, kb az volt a lényege, hogy mondtam neki, hogy miért midig én vásárolok be, és költök el egy csomó pénzt,  és aztán cipelhetem a száz kilós szatyrot,ő meg nem mondott semmit, csak hogy ne hisztizzek, és bejelentette ő akkor most hazamegy. Annyira mérges voltam, hogy azt hittem, hogy ott az Allee közepén elkezdek vele ordítani, mert nekem ne mondja senki, hogy ne hisztizzek. Állandóan, ill. kb az összes konfliktusunkat azzal kellett megoldani, hogy ne hisztizzek (=hogy merek nem egyet érteni, kvázi miért vagyok engedetlen). Nem vagyok engedetlen mert nem értek egyet, és nem azért nem értek egyet, mert épp menstruálok.
Meg egyáltalán, ha egy nő nem ért egyet valamivel, akkor miért univerzálisan azt kell rásütni, hogy hisztis?

Ja meg pár napja megmondtam egy fiúnak, hogy tiszteletlen velem, és nem szeretem ha valaki tiszteletlen velem, látszott, hogy nagyon elszégyellte magát, a végén már majdnem rosszul éreztem magam, mert szóltam valamiért. Tessék, megtette a hatását a mindenféle konzervatív szocializáció, patriarchális társadalom kösz kdnp. 





*amúgy én tiszteletlennek és pitizőnek érzem, hogy nagyvezérünk konzekvensen azt mondja, hogy hölgy vagy asszony, ahelyett hogy nő, szerintem ebben a kontex

2017. február 14.

ma van Valentin nap, és a poszt amit bárcsak én írtam volna

via


persze, hogy a tinderezésről szól, és ez az ausztrál Jane nevű orvostanhallgató lány olyan intelligenseket mond az online társkeresésről, olvassa mindenki.

ja és ezt a videót is a nők helyzetéről, amit Martine posztolt pár hete.

2017. február 7.

ja, meg az az új szokásom (jó, hát tart vagy 3 napja, de akkor is), hogy smothie-t csinálok reggel. semmi különös, csak banán,körte, egy kis mandarin meg pár szem eper, és almalét használok tej helyett, jó ég, annyira jó.
mondjuk majd amikor legközelebb nyafogok, mert magányosan fogok megszottyadni, akkor emlékeztetem magam, hogy reggelente smoothie-kat van időm csinálni.
sovány vigasz, a hasam is lehetne laposabb.

2017. február 6.

rinyaszombat és más nyafogások

Jó, már vasárnap hétfő van, de ezt szombaton kezdtem, és hát el vagyok késve, mint úgy mindennel, főleg az életemmel.

És inkább mégis írok komoly dolgokról. igazából egy ideje nem mennek jól a komoly dolgok, meg semmilyen dolog. az egyetem különösen nem olyan jó, mint hittem hogy lesz. Volt nekem ez a szorongásom úgy 20-22 éves körül, és azt hiszem, hogy megint van, és talán még rosszabb is. A rossz dolgok legalább fele egyébként abból áll, hogy bevalljam magamnak, aztán meg elfogadjam, hogy valami problémám van, amit nem tudom hogy javítsak meg magamnak. Meg aztán az is, hogy ne éljem meg ezt valami rettenetes stigmaként, és ne ostorozzam magam ilyenekkel, hogy de mi van, ha megtudják...? így senki nem ad nekem állást! így senki nem fog randizni velem! leprás vagyok!
Amúgy ha valamelyik barátnőmmel történne ilyen, biztos, hogy luxusteákat vennék neki, meg csirkelevest főznék neki és megsimogatnám a fejét, de magával csak nem bánik így az ember! Puhánynak néznek ezek engem? Mi vagyok én? Ja, nem.
De amúgy meg tényleg, hogy hitessem el magammal, hogy nem csak rinyálok? Miért nem szólt senki, hogy ez olyan nehéz? Hogy ez nem annyira múlik el, ha csak nem teszek tudatos lépéseket az ügy érdekében?

Elég aggasztó volt, hogy újabban csak úgy elkezdek sírni. Én nem szoktam csak úgy sírni. Sírok megható filmeken, ha menstruálni fogok, akkor megható karácsonyi reklámokon is, de amúgy nem sírok. Nem sírok ha szakítok a fiúmmal, nehezen sírok ha meghal a nagymamám, de csak úgy spontán soha nem sírok. Főleg nem biciklizés közben az esőben.Ez amúgy valami filmben kifejezetten drámai pillanat lenne, de igazából kifejezetten hideg volt, és olyan... nedves. Egy kicsit segít, ha felhívom az apukám, mert ő olyan jó fej, hogy szerintem valami motivációs tréner lenne vagy humorista, ha nem mérnök. Segít, ha nem iszom annyi kávét, azóta már tudom, hogy a kávé kifejezetten nem tesz jót a szorongásnak.
Decemberben kellett volna valami prezentációt csinálnom az egyik csoporttársammal, aki aztán lemondta mert egyetemet vált meg mit tudom én, szóval mégsincs szüksége erre a modulra, én meg annyira bepánikoltam, hogy az utolsó percig gyakoroltam, aztán meg teljesen rosszul lettem az idegességtől, majd még el is aludtam, szóval végülis nem tartottam meg a kiselőadást. Vállveregetést persze nem vártam, de a tanár nem hogy segítőkész nem volt, de egyszerűen csak gonosz volt. No mindegy, szóval én ekkor úgy éreztem, hogy belefáradtam mindenbe, az egész életembe, hogy állandóan, mindenen úgy aggódom, mintha államvizsgázni mennék, és nekem nincs kedvem, és ez nem megy és nem jó. Azt hiszem, ezt az egész mesterszak nem olyan jó, talán hülyeség is volt, de ezt még nem merem kimondani, de mindenesetre olyan fáradt vagyok, fáradt a lelkem, mit tudom én.
Valami nem jó, és én nem akarok így élni.

Mármint én a kevés racionális pillanatomban tudom, hogy a szorongásaim teljesen hülyeségek, mit gondolnak ha ezt mondom, ha ezt csinálom(észre se veszik), ha így lesz, ha kések tíz percet, ha túl sokat iszom véletlen(nevetnek), hogy bemegyek a promodba, és biztos rajtam nevetnek mert semmi nem jó rám, mert nagy a fenekem meg ronda vagyok és kövér (de amúgy minden létezik minden méretben). Másrészt meg, hogy gondolnám már a szorongásaim teljesen hülyeségek? Mit tartsak fontosnak, ha nem a saját problémáim? Akkor most hogy működik ez? Nem értem.
Meg hát nem is tudom megoldani, én csak egyszerűen haza akarok menni. Az a baj, hogy nem akarok hazamenni, irracionálisan félek attól, hogy Magyarországon fogok megposhadni, egyedül és szegényen halok meg a macskáimmal, vagy mit tudom én. (tetszés szerint illesszünk be további irracionális félelmeket) De mindegy is, hogy lesz, mert nekem amúgy semmi sem jó, de ezt már megszoktuk.

Amúgy az egyedüllétről jut eszembe, hogy engem nem zavar annyira hogy nem vagyok senkivel, és pár hete jutott eszembe, hogy tul.képp már rég nem érdekel a szex. Ill. az intimitás, nem tudom. Mikor különösen rossz a kedvem, akkor különösen nem érdekel a szex meg semmi, még olyan szinten sem, hogy eszembe jusson, még annak is örültem szinte, amikor az a fiú lemondta a randit. Nem akarom hogy valaki hozzámérjen, vagy megsimogassa a hajam vagy azt mondja hogy szép vagok, mert olyankor csak azon gondolkodom, hogy biztos csak hazugik és/vagy nem komplett.
Meg aztán eszembe jutnak az ultraelhibázott előző kapcsolataim, amiktől szintén teljesen elszomorodom, mert tavaly voltak ezek a fiúk akik ilyen közel voltak hozzá, hogy tökéletesek legyenek, de aztán valami mégse volt jó, mégse működött, egyáltalán nem működött, és ha kedves okos jóillatú fiúkkal nem tud működni, akkor majd pont a kevéssé jófejekkel fog, mi? Ugyan kérem.

A rinyálást ezennel kimaxoltam, a viszonhallásra.